„Nem félelmeim vannak, hanem reményeim”

A tejfakasztó bulitól az apukatestig, Ed Sheerantől a Tavaszi szél vizet áraszt-ig, a kétnyelvűségtől az adjunk-e rá még egy pulcsit-dilemmáig. Szabiról (31) már hallhattak a Kedves Olvasók – szó esett egyszer egy kakis pelus-tutorial videóról… Beszélgetés a sráccal, aki tudja, milyen az élet Facebook-profil nélkül, aki bevállalta a kényes témákat is, és aki azért stikában reméli, hogy a pici lány előbb snowboardozik majd, mint totyog.

Egy jól sikerült cimborás nyaraláson a csajozás kifogyhatatlan témakörét boncolgattátok a srácokkal, én pedig (mint valami partizán) tanúja lehettem a monológnak, amit a humor szerepéről tartottál. A nyakadat tetted rá, hogy jól időzített, kreatív poénokkal és frappáns szöveggel akkor is rátapinthatsz egy lány szívére, ha egyébként valamilyen okból hendikeppel indulnál. Most szerintem nehezített terepre kerültél: milyen módszerek vannak a tarsolyodban a kislányod felvidítására?

Ez nagy kihívás, mert még kicsi ahhoz, hogy értse a vicceimet. De azért vannak az embernek kialakult trükkjei az egy év négy hónapos megnevettetésére is, például puszilgatom a talpát. Imád bújócskázni is, ami nálunk úgy néz ki, hogy megkérdezem tőle, hol van apa, elbújok a kanapé mögé, vagy mondjuk a fejemre húzok egy táskát, ő meg odajön, megtalál – ilyenkor óriási vigalom van. A vicceket még a tapasztalat szüli, ez a kategória a kergetőzés és a hasipuszi is. Aztán van feszültségoldó zenénk is, Lenka nem nagyon szeret autókázni, de ha nyomjuk Ed Sheerantől a Shape of you-t, ő is mindig énekli velünk.

Milyen mulatságos szituációkba kerültetek eddig? Összeállt már egy standup-estre elegendő anyag a Lenka-Anika-Szabi trió mindennapjaiból?

Annyi még talán nem, de biztos nagyon hamar össze fog. De azért van pár sztori. Például lehetőség szerint mindig én fürdök vele, és egyszer láttam, hogy erőlködik, erőlködik, a fürdővíz tetején pedig gyanús barna foltok jelennek meg… le is kellett emelnem róla a kisasszonyt. Anika mondjuk nem találta olyan viccesnek a helyzetet, én viszont nagyon nevettem, le is fényképeztem a „balesetet”. Anikának angol az anyanyelve, neked a magyar, de mindketten folyékonyan beszélitek mindkettőt. Lenkához hogy szóltok?

Ezt kezdettől fogva úgy csináljuk, hogy Anika csak angolul beszél hozzá, én meg csak magyarul. Most azt gyanítom, hogy emiatt az első olyan szó, amit ő már száz százalékig tudatosan használ, az a yes. Anika egyébként ugyanígy nőtt fel. Szerintem ez mindenki esetében nagyon jól működik: aki kétnyelvű környezetben nő fel, ha két-három-négyévesen kever is néhány szót, a későbbiek során nagyon nagy előnye származik abból, hogy több nyelvet beszél anyanyelvi szinten, és még a nyelvérzéke is sokkal jobb lesz az átlagosnál.

Benne vagy egy-két provokatív kérdésben?

Jöhet.

Titokban összehasonlítgatod Lenkát mások gyerekeivel?

Persze, és nem is titokban. Már úgy nem titokban, hogy Anikának mindig elmondom, hogy mit gondolok. Hangosan, vagy mások előtt bunkóság lenne mondani, de hát egyszerűen látom, hogy jesszus, mennyivel szebb a miénk… nyilván szép a másik is. De Lenka mérföldekkel szebb.

Mi történik egy tejfakasztó bulin?

Tulajdonképpen semmi extra. Mi berúgtunk nagyon keményen. Egy ilyen buli elég spontán, azonnal történik, nem egy előre eltervezett hepaj. Klasszikus felállás, hogy cumisüvegből ittuk a sört, meg egy kis rövidet mellé – jópofa volt.

Apropó, voltál már lehányva?

Lehányva nem, lepisilve többször is. Az is ugyanolyan vicces volt, mint az ominózus fürdőkádas sztori. Meg leprüszkölve is, de hát ez benne van.

Mi történik, ha apa sír a gyerek előtt?

Egyáltalán nem gáz. Szerintem fogok én is. Tudod, van, amit várakozás is megelőz: várod, amikor majd rajzol neked valamit, vagy műsor lesz az oviban… hát akkor tuti, hogy patakokban folyik majd a könnyem.

Mi a véleményed az apuka testről?

Sokan mondják, főleg feleségek, hogy nekik az úgy tetszik, és még az is lehet, hogy ez igaz. De ha valaki a szülővé válás előtt sportos alkat volt, szerintem utána is az szeretne lenni. Az igaz, hogy az extra teendők mellett egyre nehezebb időt szakítani edzeni. Engem kicsit zavar, ezt a minimális picipocit azért le szeretném faragni.

Van olyan titkos vágyad, hogy szeretnél azért egy fiút is?

Tervezünk még gyereket, igen, de ilyen vágyam nincs. Én, ha csak egy százalékkal is, de eredetileg is lányt akartam jobban.

Miért?

Amikor elképzeltem, hogy hogy játszom a gyerekemmel, milyen lesz majd együtt lenni vele, akkor egy szalagavatón táncolunk-, egy édes kis szerelmem-kép közelebb állt hozzám, mint egy pajtások vagyunk-verzió. Egyszerűen csak nagyon boldog vagyok, hogy lány.

Azért csak elképzeltél már valami nagyon vagánykodós közös programot…

Igen, nagyon szeretném, hogy egyszer snowboardozzunk együtt, lehetőleg akkor, amikor ő még nagyon kicsi. Hát ott bőgném el magam, ha látnám lecsúszni 3 évesen.

Vannak félelmeid?

Persze, mindenkinek vannak. Bár ez a kérdés is valahol a jó apaság kérdésének feszegetése: nincs leírva sehol, hogy milyen egy jó apa. De elsősorban nem félelmeim vannak, hanem reményeim. Remélem, hogy amikor Lenka lesz annyi idős, mint most én, akkor minden nap beszélünk majd, de nem úgy, hogy lógok rajta, és alig tud lerázni, hanem úgy, hogy kedvvel hív fel, és bármikor el tudunk majd menni meginni egy bármit, és lelkesen meséli, hogy képzeld, Apa, ez történt velem. Ezt szeretném elérni. A félelem pedig ennek a fordítottja: attól tartok igazán, hogy az ilyesfajta reményeimet nem tudom beváltani.

Miben szeretnéd, hogy rád hasonlítson?

Egyelőre nem látom még benne sem magamat, sem Anikát, legfeljebb külső jegyeket tudnék mondani. Annyira egyedi a tündér! Azt viszont remélem, és ezt szerénytelenül mondom, hogy vicces lesz, jó humora lesz majd, és szeretném, ha tudna igazán jó kapcsolatokat építeni. A szépsége természetesen legyen Anikáé. És legyen annyira házias és családcentrikus is, mint ő.

Összejártok más családokkal?

Nem rendszeresen, nem teljesen az én világom. Ez valószínűleg abból fakad, hogy még fiatalnak tartom magam. Lehet, hogy önzőn hangzik, de nekem nagyobb fun elmenni az én haverjaimmal úgy, hogy Lenka is velünk jön, mint ha más anyukákkal-apukákkal körben ülünk a szőnyegen és babázunk – bár az is elsülhet jól. Azt viszont nem csípem, ha csak azért találkozunk valakivel, mert ott is van gyerek.

Te fokozottan társasági lény vagy, sokan jó szívvel illetnek a parkett ördöge címmel. Történt ebben változás?

Szinte teljesen megváltozott a helyzet, de ez természetes. Már nem csak az van, amit én szeretnék. Anika ebben (is) nagyon jó partner, azért mégsem kellett száz százalékig kiszakadnom a társasági életből, de igaz, hogy erre jóval kevesebb alkalom nyílik. Viszont azokkal, akiket szeretek, hálistennek tudok is találkozni. Talán bizonyos fokig leszűkült az embereknek az a csoportja, akikkel korábban összejártam. Akivel viszont igazán szoros a kapcsolatom, azzal gyerekes programot is simán lehet csinálni: velük és Lenkával egyszerre együtt lenni, na az igazán király. Legutóbb például Amszterdamba mentünk, jött velünk a kistündér is, simán el tudtuk vinni akárhová.

Neked nincs Facebook-profilod, és nem vagy az a kifejezett social media-nindzsa, Anika viszont szereti megosztani a világgal Lenka legjobb pillanatait. Nincs ebből súrlódás?

Nem zavar, amit Anika csinál, mindig megkérdezi tőlem is, hogy kiteheti-e a képeket. Egyébként meg mire Lenka képbe kerül, addigra már nem is lesz Facebook. Akinek én akarok, annak úgyis küldök fotókat emailen vagy viberen – nem pörget, hogy ország-világ lássa, elég, ha az a hat számomra fontos ember tudja, hogy jól vagyunk. Anika telefonjának meg úgyis 2-3 havonta tisztítani kell a memóriakártyáját, tényleg milliárdnyi videó van a gyerekről. Anika húga csinált is ezekből egy kisfilmet, az annyira cukker volt, hogy eldöntöttük, hogy minden évben lesz egy ilyen, belső használatra.

Szerencsémre ott lehettem, amikor egybekeltetek Anikával, és fültanúja voltam az egyik legegyedibb – és frappánsan csodaszép – esküszövegnek a világon. Úgy éreztem, majdhogynem elmondtad azt, amit nem lehet szavakba önteni: hogy miért is házasodunk. El tudod mondani azt is, hogy miért érdemes apává válni?

Nehéz megfogalmazni. Az biztos, hogy attól függetlenül, hogy fiú vagy lány, halálosan szerelmes leszel belé. Új értelmet ad az életednek, egy elképesztő fontos ember lesz a részed, méghozzá örökre. Akkora boldogság… Meg annyira jófej. Nyilván mindenkinek jófej a saját gyereke, meg szép is. Én például megfogadtam, hogy kritikus leszek, meg reális, tehát ha ronda lesz, akkor megmondom, de hálistennek nem kell, mert iszonyat szép. Természetes, hogy tűkön ül az ember, mit csinál majd legközelebb, hogy mikor fog beszélni, aztán hogy mikor fogunk biciklizni... de szerintem nem érdemes várni, hanem örülni mindig annak, amit éppen csinál. Ha nem így teszünk, lemaradunk róla. És állati jó dolog, amikor már interaktív a gyerek. A legelején szegényke kábé saláta: te prüntyögsz neki, de ő még nem tudja elmondani, hogy menj arrébb, vagy éhes vagyok, vagy szeretlek, vagy büdös a szád. De amikor először ölel meg a kezével, az iszonyat őrület, az életreszóló. Ott akkor becsinálsz.

Anika a szülés előtt évekig egy oviban dolgozott, látott már gyereket közelről. Neked volt fogalmad arról, hogy eszik vagy isszák, vagy mélyvízbe kerültél?

Nekem nulla tapasztalatom volt. De rengeteget tanultam Anikától, aki teljesen ösztönösen csinálta már az elejétől, meg persze az anyukája is rengeteget segített. Kettejük tapasztalata alapján én is el tudom altatni, tudom, hogy kell fürdetni, pelenkázni, bármit megcsinálni ahhoz, hogy életben tartsam a gyereket.

Ti készültetek a szülőségre, vártátok, terveztétek a gyerekvállalást. Mi az, ami váratlanul ért, amit jó lett volna, ha valaki megemlít az apaság előtt?

Nem volt ilyen. Nyilván minden egyes pillanat nagy újdonság. Bizonyos szintig minden váratlan, a pelenkázás is, ha még sosem pelenkáztál – de azért annyira sokkoló, vagy negatív értelemben váratlan esemény velem nem történt. Tudtam, hogy lesz sírás is, meg álmatlan éjszakák, meg hasfájás, de nem féltem tőle, egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy hogyan oldjuk majd meg ezeket a helyzeteket.  Amíg nem vagy szülő, ha látsz is gyerekes családokat, náluk vagy és időt töltesz velük, akkor is baromi aranyosnak látod a kicsiket, persze, mégis örülsz, amikor két óra múlva eljöhetsz… A sajátoddal ilyen sosem fordul elő. Nagyon szeretek vele lenni, játszani, nevetni vele.

Mindig ilyen magabiztos és nyugodt voltál?

Ez nem magabiztosság, vagy ha az is, akkor nem tudatos. Semmi nagyon megtervezett nem történt, csak tudtuk, hogy itt az idő, és aránylag hamar össze is jött a baba. Tudtuk, hogy egyszerűen csak jó lesz, ahogy lesz.

Vannak markáns különbségek a nevelési kérdéseket illetően a te álláspontod és Anikáé között?

Markáns nincs, csak apróságok. Ezt egye, ne egye, vegyen fel még egy pulcsit, ne vegyen fel… ilyenek. De ezeken nem kell fennakadni. Ha valami nagyon eltérne a meglátásaimtól, kiállnék az igazamért, de apróságokon nem rágódik az ember, ezekben jellemzően engedni szoktam. Aztán ha rákerül Lenkára a második pulóver, és mondjuk melege lesz, és ordít, mint a sakál, hát akkor majd levesszük róla.

Vannak olyan napi rituálék, amik teljesen a te felségterületednek számítanak? A kizárólag apa-lánya pillanatokra gondolok.

A mindennapi élet során kevés ilyen van, de azért van – és fontos, hogy legyen. Ha hazaérek munka után, akkor vacsinál, fürdésnél ott vagyok. Eddig általában Anika altatta el, de most már én is egyre többször. De amikor anya altat, akkor az előkészületekben fontos szerepem van: megszárítom a haját, föladom a pelust – az alvásra késszé tétel az én dolgom. Aztán elköszönünk, integetés van meg puszi; ehhez kiveszi a saját szájából a cumit, mert tudja már, hogy Ő most megy aludni… Ha én altatok, akkor jön a Tavaszi szél vizet áraszt. Az az egyetlen dal, amit el tudok énekelni. Olyankor elalszik a vállamon, nyugi van, szuszog, és én megzabálom. 

Gábortól ezt a kérdést kaptad: Ismersz-e egyáltalán olyan párt, akinek akkor és úgy jött a gyerek ahogy eltervezték, és ha igen, miért nem?

Túl sok gyerekes ismerősöm még nincsen. Azt sem tudom, hogy amit erről elmeséltek, az mennyire volt őszinte… de tulajdonképpen nem. Nálunk sem elsőre jött össze.

„Ívelt labda, fejre” rovat: Te mit kérdezel a következő apától?

Mi volt az első szó vagy mondat, ami elhagyta a szádat akkor, amikor megtudtad, hogy apa leszel?


Kiemelt és záró fotó: GS