Hodász András: apa

olyan ez mint régen a játszótéren

amikor meguntuk már a csúszdázást

mert már annyiszor lecsúsztunk

és mindig csak ugyanaz semmi

---

új hogy aztán elindultunk visszafelé

másztunk lentről felfele és nevettünk

mert egyre-másra visszacsúsztunk

és összegabalyodott a lábunk is a

csúszdán ami tükörsima lett alattunk

addigra de minket akkor szórakoztatott

ez a nemtudás ahogy újra és újra nem

sikerül mert tudod már nagyon

untuk a sikert de most apa most

mégis jó lenne így huszoniksz évesen

megtalálni téged hátha valahol ott állsz

ahol egyszer apa voltál és nem istenkép

és én semmi több csak gyermek

ha oda fel tudnék mászni egyszer

de nem megy és nem megy és nem megy