Deres Kornélia: Apa

Apa

Egyes kerteket is ő rendezett be.
A fényviszonyok felmérésében
volt a legjobb,
mintha külön kiképzést
kapott volna.
Feladatait egy papíron,
szájában hordja.
Jól megírt szövegek,
bár az évek során
kicsit összenyálazódtak.
Máig sem tudni, ki tette oda.

Esténként azt képzelem,
a fiúk szedték ki a szívet.
De ők sem adják nekem az írógépüket.

„Te láttad könnyezni a gólemet?”
Ezt kérdik tőlem a fiúk.
„Az apákról vagy jót, vagy semmit.”
Hát ilyesmiket tennék a szájába,
ha már beszélni nem tud.

Pedig apa

Egy ideje úgy van,
hogy félek a fényben.
Az évnek ebben a felében
mindig bevitted a virágokat
az udvarról, pedig apa
még öntözte őket.
Te akkor is csak üvegházakban gondolkodtál,
hiába tanultuk meg magunknak,
hogy a levegő.

Az udvar felett közben
összegyűrődött a fény.
Ha koncentrálódik, akkor mindig
jobban fáj.
A poharak felett még látni,
valaki bedobta üvegházad ablakát.
Talán apa volt, nem emlékszem.
Lehet csak azt akarta persze,
hogy többet levegőzz.
Engem nem tudott kicsalni a napra.
Félelmetes trükkjei voltak.
Látod, már arra sem emlékszem,
ki tűnt el előbb, ő vagy te.

Azóta könnyebbek a szárítókötelek.
Lóg rajtuk a fény.

Bevitte magával

Lassan teltek a középső évek,
a garázs mögött nagy kupacban a homok,
mintha valaki kifeszítette volna a fényt,
apa mindennap felkelt és sorban
megmosdatta a zöldeket.

Aztán egy idő után rövidebbek
lettek az évszakok, arra gondoltam,
biztos apa keze lehet ebben is,
úgy tépkedte a fűcsomókat egész
nyáron át, mintha ezzel űzné a nyarat,
később sóval szórta fel az udvart,
azt mondta rá, hogy hó.

Ekkor készült az üvegház.
A homokdomb helyén jelent meg.
Túl gyorsan forogtak a nappalok,
fűcsomó már nem is látszott,
az udvaron vizes volt a só.
A testesebb zöldek még fejlődtek.

Apa azt mondta, hogy elege van
és beköltözött az üvegházba.
Nem tudta, hogy már neked adtam.
Bevitte magával a zöldeket.
Azóta is látni az ablakon a repedést,
ahol megpróbált kimászni.

No comments

Leave a reply