Dragomán György: Lelkes, kitartó és szabad embereket szeretnék nevelni
Dragomán György feleségével, Szabó T. Annával két fiút nevel, Gábort és Pált. Az írót a BabaPatika Magazin kérdezte élete folyásának apai ágáról.Melyik három szó jut eszedbe az édesapádról?
Szervusztok drága barátaim – így szoktam köszönni nekik, és remélem, hogy tényleg a barátaim, amennyire ez lehetséges. Még úgy is, hogy szigorú apának számítok.
Szerinted a mai világban mi az apák szerepe?
Biztos pontnak lenni volna jó, olyan embernek, akiről tudják a gyerekek, hogy feltétlenül megbízhatnak benne, és akire mindig számíthatnak. Példaképnek, de nem elérhetetlennek.
Te apaként mit szeretnél továbbadni a gyermekeidnek?
Semmit és mindent. Majd ők jól kiválasztják, hogy mit fognak megtartani és eldobni abból, amit tőlem kapnak. Én igyekszem nekik megtanítani, amit csak tudok, néha talán kicsit túlzásokba is szoktam esni. Emlékszem, egyszer az óvodába vittem őket, és közben a görögök tudásfogalmáról magyaráztam nekik. De igyekszem gyakorlati és elméleti ismereteket egyformán átadni, remélem, hogy megtanulnak tanulni is. Lelkes, kitartó és szabad embereket szeretnék nevelni, akik majd szintén lelkes, kitartó és szabad embereket nevelnek.
Melyek azok a dolgok az életetekben, amelyeket csak te tudsz?
A múltkor megkértem őket, hogy szedjük össze a legidegesítőbb mondásaimat. Fulladoztak a nevetéstől, de sikerült jó tucatnyi ilyet találni. Ebből arra következtettem, hogy én tudom egyszerre a legkedvesebben és a legszigorúbban idegesíteni őket. És persze nekem van a legtöbbször "tökéletesen igazam".
Ennyi tapasztalattal a hátad mögött mit tanácsolnál egy leendő apukának?
Azt, hogy töltsön a gyerekével minél több időt egész kiskorukban! Meséljen nekik sokat, olvasson fel minden este! Játsszon velük bátran! Ne hagyja őket mindig nyerni, de merjen veszíteni!
Milyen vicces sztorira emlékszel, amikor még csak kezdő apuka voltál?
Egyszer a Hajógyári-szigeten vittem a másfél éves fiamat egy hátizsákban (sokat járkáltunk úgy akkoriban). Mindig egy zsebtükörben néztem, hogy jól van-e, és közben folyamatosan meséltem neki. Láttunk egy kertészt, és elkezdtem mondani a fiamnak, hogy nézd meg a bácsit, milyen szépen gyomlálja a virágágyást, milyen ügyesen ás, és így tovább. A kertész elhűlten nézett engem, aztán amikor mellé értem, és meglátta a hátamon a "batyut", elöntötte az arcát egy megkönnyebbült mosoly. Mondta, hogy egészen addig, amíg meg nem látta a hátamon a fiamat, azt hitte, hogy valami őrült közeledik, aki magában beszél. Egy gyerekkel kézen fogva nyugodtan indiánszökdelhetünk, csak játékos apának néznek, nélküle viszont legalábbis gyanúsak leszünk.
Végül: mitől féltél a leginkább az apaságod kezdetén?
Sokáig féltem, hogy nem lehet gyerekünk, de amikor megszülettek, már nem féltem semmitől.
Szerző: Schütz Gabriella / BabaPatika (2018. június)
Jó szívvel ajánljuk Dragomán György egyéb írásait is, főleg az Oldszkúl, hárdkór házasság címűt.