Fele királyság - Levelek egy fejedelmi faterhoz III.
Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Rangos Rokonom, ki legény vagy a gáton!
Kölyök Hölgyörökösöd köszönt!
(Lelőhelye most a Kodály Körönd.)
Légy kegyes, s mosolyogj elnézően sarjad esetlen hebegése fölött, Fényességes Baszileosz! A szólás mostan nehezemre esik, hisz oly mélységesen megindított ama feleleted, melyet iménti levelemre válaszul küldöttél, hogy biz' kökényszememből bőven áradott, s járomcsontom míves íve mentén alácsurgott halovány ábrázatomon a boldogság pasztellszivárványa. (Elkenődött a sminkem.) Képzelni sem merészeltem volna sohasem, hogy a Fortuna szekerébe fogott táltos paripa patkója kovácsának üllőjén veretett, továbbá az olümposzi Héphaisztosz köszörűjén pallérozott elméd borotvaélének pompás metszésvonalát egyszer ily közelről szemlélhetem, hogy férfilelkednek a tudós bölcsesség indáival s a vegytiszta logika borostyánjával átszőtt csarnokába betekintést nyerhetek, s az hatalmas szűdből s nemes erkölcsödből fakadó adaptív empátiádnak szent istván-i királytükröt megszégyenítően ékes bizonyságait ily roppant terjedelemben, vagyis HÁROM EGÉSZ MONDATON keresztül valaha is olvashatom.
„kuldtem peenzt stop ne szarj be stop vegyeel papucsot ne jaarj meziitlaab stop”
Fogadom, hogy veretes szerzeményedet kebelembe rejtve őrizem majdan a végső időkig, míg a szusz belőlem ki nem apad, s országom alaptörvényének főpillérévé is teszem azt (tehát már a tartalomjegyzéknél is mindenki látni fogja!) S mivel ily nyelvi s jellembéli gyönyörűségtől tündöklő mondásaidra azokkal aequivalens, ragyogó replikával szolgálni jómagam képes nem vagyok, parancsba adám szofisztikált udvari könyvtárosomnak (vagyis Nemes-Jeles Nekem), hogy bogarássza ki az bibliotékám csavaros labirintjából az elégséges visszajelzést Ő Királyi Felségednek. Végezetül azután a szívem kandallótüzének lángnyelveivel incselkedő, virágos kedvvel körmölgető íródeákom dobta át a felhőn a tutit. „…egy kevessé még a káposztánál is jobban szeretlek.” (Mikes Kelemen, 20. levél) Jobb duma, mint a só, nem?
A piculákat,
krajcárokat, fityingeket, filléreket, tallérokat, pengőket, garasokat és
fabatkákat, kuponokat, matricákat, törzsvásárlói kártyákat és a
hűségpontokat is köszönöm, a salamoni tanfolyamra beiratkoztam. Ehelyütt
értésedre adom, hogy financiális helyzetemet egyébiránt avégett is
jobbítani kívántam, hogy bárd(ol)atlanságom további szégyent koronás
buksifejemre ne hozzon: minimum a fele királyságban nagyarányú
művészettámogatási pilotprojektet kívánok implementálni. A VOLUMENTÁLIS
(monumentális volumenű)
királyi istáp odaszánásának gyakorlatba ültetése halasztást nem tűr!
Tudniillik a birodalmi építészetben elharapódzott a barázdabillegetés, a
muzsikát a fűzfánfütyülés mételyezi, s irodalmunk eleddig oly
intenzíven illatozó mezején ma csupa szóvirág terem. Kultúrpolitikai
prioritás leszen ezentúl a mazsolázás mint az egyetemes művészetek
legszabadabbika, s nagyothallás helyett a nagyot hallás, mint a szabad
művészetek legegyetemesebbike.
Legközelebb pedig a sportélet revideálása
leszen napirenden, hiszen a megbirkózás, a ki- és bajvívás, a
self-curling (saját palotája táján sepergetés), a komfortzónák közti
teljesítménytúrázás, a múltsúly-emelés, az érzelmi rafting, az idővel
sakkozás, valamint a térd- és főhajtás nevezetű sportágak hanyatló
fázisban leledzenek alkalmasint, és aggasztó tempóban haladnak az
egyenes kiesés felé, ráadásul nagyon népszerű lett a downhill (elég sokan
elindultak a lejtőn). Ellenben a közelmúltban felütötte fejét a
zabhegyezés, az összeugrás, az elúszás, az utánfutás, a belegyaloglás, a
szavakon lovaglás, a gólnélküli csűrés-csavarás és a kétkapura játszás,
a köpönyegforgatás, a mellverés, a szer torna nélkül és a szájkarate, a
felkapaszkodás, a húzódozás, valamint a fedettpályás aktatologatás.
Ördögi kisírtetek mind!
És nemsokára olimpia.
Elvégezém a betűvetést, Édes Genetikai Előzményem és Felséges Faterom, ne légy oly beste kurafi, hogy soká nem írsz. Pihenj rendszerint és többnyire, de parlagon ne heverj!