Fele királyság - Levelek egy fejedelmi faterhoz II.

Igen reménykedem, hogy előző levelem kézhez vételezését és hermeneutikai processzálását követően a hőn szeretett Atyámuram délceg mellkasában, vagyis Kelet-Közép-Európa legszebb férfi felsőtestében rendíthetetlen kitartással dörömbölő bíborketyere sztrájkba nem kezdett irományom hatására. A leghumánusabb indíttatásoktól vezérelve intem Excellenciádat, szíveskedjék rögvest pauzálni magasságos fületövének vakargatását, kanyarítsa inkább merített papírra méltóságos véleményét a levésettekkel kapcsolatban minél előbb, különben szemöldeim vészjósló összevonása közepette nem átallom értesíteni az Anyakirálynőt Uraságod restségéről. (Becécézem a Nagyit!)

Tájékoztatlak, hogy önuralkodásom kezdete nem valami fényesre sikeredett. Egyfelől az utóbb említett legény, mint azt fölfedezni kényszerültem, az anyámasszony katonája fajának díszpéldányát testesítette vala meg. Legény volt: lényeg nélkül. Néked megvallom, azon a szörnyű gyanú iszapja terheli elmélkedéseim frissen csobogó csermelyének sodrását, hogy mikor megmutattam neki kertecskémet (az ingyombingyom szóba sem jöhetett!), ő cseresznyepiros ajkaim lehelte mondatok közt a felségterület helyett a FELESÉGterület szót vélte meghallani. S van egy kevés esély reá, hogy őtet abban a minutában egy általa legyőzhetetlennek vélt sárkány víziói kezdék fenemód gyötörni. Így a baljában szorongatott drakóntetemet az hellén aranykor diszkoszvetőit megszégyenítő férfiúi lendülettel lódította a végtelen róna délibábos láthatára felé (elhajította a büdös francba), nyakába kapta érdekesmód akkortól már igen gyérnek, sőt egyenesen pipaszárnak tetsző virgácsait, s úgy eliszkolt az istenadta, hogy azt sem mondta, fapapucs.

Tanulság: 1. A sárkányölés még nem garancia. Sőt. 2. Sürgősen alkalmazom Felséges Engemet logopédus pozícióban, és minden erőmmel okítom növendék-magam, hogy a FELeSÉGTERÜLET, MÉZEShetekKALÁCS, HÁZasságIKÓ, és GYERMEKetszülnékLÁNCFŰ kifejezéseket tisztán és helyesen ejtsem ezentúl.

Másfelől pedig, mint minden, a vazallustaságra épülő korrupt berendezkedést szigorúan elvető, és hatalmának megszilárdítását pusztán a regálejövedelmekre alapozó, ám a nyersanyagokat és nemesfémeket, továbbá a rendkívüli hadiadó intézményét és az adózó polgárokat is nélkülöző, kaotikus államvallású birodalomnak (vagyis nonprofit regnum-startupnak) a közelmúltban szabadpiaci kereskedelmi lehetőségeit is forradalmi világnézetmódosulás okán elgreenpeaceeskedő, antimacchiavellista, zöldfülű, ráadásul operatív teendőit meglehetős kuszaságban tartó Nősténygóré (=királylány), anyagi nehézségekkel küzdök. Szűkölködésemben immáron töredelmes szívvel folyamodom jóindulatodért, Nagyhatalmú Nemzőm, és esdeklem, rövidesen bocsáss rendelkezésemre néhány félkrajcárt kincstárad mélyéről (baromi gyorsan utalj légyszi zsebpénzt). Hiszen az önuralom aranyat ér, és bizony borsos az ára. Tudvalevő, hogy költéseim erőst megnövekszenek nemsoká, hiszen döntéshozatali kompetenciáimat fejlesztendő, egy akkreditált továbbképzésre jelentkeztem Salamon kollégádhoz (ez pedig a Szent László-workshopokon, valamint a Názáreti mesterkurzusain való részvételnek előfeltétele). Kamatoztatnám meglévő befektetéseimet – jól kiokosítottál, hogy a türelem rózsát terem, s malmai szüntelen őrlenek – , de sajnálatos módon reálértékét tekintve igen csekély jelentőségű az alaptőkém. (Ha elsőszülött Fiad volnék, hát legalább alaptököm lenne.)

Nyomott áron pedig csak instant uralkodói erényekhez lehet jutni, azokkal pedig nem jutok messzebbre, mint a sánta kutya.

Csókollak, Csodálatos Családfő, búcsút veszek mostan tetőled, de ha megint nem válaszolsz, tényleg beköplek a Nagyinak.