Fele királyság - Levelek egy fejedelmi faterhoz I.
March 11, 2018 at 9:43 pm,
No comments
Én épp itt a Blahán.
A térerő ramaty,
de puszillak, avagy:
Szelíd gyermeki üdvözletemet küldöm az Óperenciás tengeren túlról.
Tudod, azért vélem szükségesnek tartózkodásom helyét földrajzilag is a legpontosabban értésedre adni, mert azt a szomorú hírt vagyok kénytelen tudatni Veled, hogy fennhatóságom sajnálatos módon nem terjed ki glóbuszunk minden zugára, mivel sihederkori világuralmi perspektíváim a végzetes kimenetelű bejövetelek, lóhalálában történt lóhalálok, a nem menő manőverek, alattomos alattvalók s kérdéses kardoskodások, mellélövések, kiszúrások, felnyársalások, kenyér-, lándzsa- és pálcatörések, elbaltázások, illetve párnacsaták révén, később pedig a józan belátás (melynek létezéséről, noha Fenséges Jómagad is oly sokszor próbáltál felvilágosítani, csupán a közelmúltban szerzett legszemélyesebb empirikus élményeim tettek hiteles tanúbizonyságot) okán hamvukba holtak, dugába dőltek, illetve: füstbe mentek.
Esedezem, Édesszülém: el ne keseredjél! Hiszen amit veszítettünk a HÉVen, megnyerjük azt a MÁVon. Óh, bocsásd meg figyelmem szilaj kóborlásait: elfeledém, hogy Te az itteni nyelven való szólásban még nem tökéletesedtél meg egészen. Szóval, ne parázz, minden baró.
Ezúton értesítelek, Szeretett Felmenőm, hogy a világ behódoltatása, láncra verése és akaratom rabigájába hajtása immáron nem célom, sokkal szerényebb (ám költséghatékonyabb, és például dinasztikus szempontból kényelmesebb!) elképzeléseim vannak. (Ehelyt kikívánkozik belőlem a buzgó hála: fogadd szívből jövő köszönetemet azért, mert bölcsességed arra vezetett Téged, hogy Leányivadékodat úgy neveljed, hogy elképzelései lehessenek. Pacsi!)
Tudd meg hát, hogy közeli és távolabbi jövőmet innentől fogva ÖNURALMI TÖREKVÉSEIMNEK szentelem.
(Anyámnak ne szólj, a dinasztia nőágán ez kényes téma. Üzenem neki, hogy szorgalmasan hímezek, rendszeresen hámozok és szolgálók nélkül is ki fog fésülve lenni a hajzuhatagom. Olykor.)
Világos előttem, hogy indíttatásaim ily hirtelen és éles változásai a meglepetés erejével hatnak Rád (szinte hallom: Mi a pékfasza?!), de bizonyos vagyok abban, hogy nem rökönyödtél meg nagyon. (Elvégre mire valók a kémek?) Tudom, hogy átmenetileg felizzanak majd a szociális indulatok, hiszen e fordulat például hadereink, kengyelfutóink, kufáraink, vámszedőink vagy álruhás hírnökeink nagyját a munkanélküliség mocsarába taszítja. Tulajdonképp az udvari hóhér az egyetlen, akinek alkalmazotti státusza nem változik, de ő csak megbízási szerződéssel és csak rendkívüli esetekben bevethető. Dolgozni kell majd kicsit a PR-on is, hogy az „Esztis”-ből újra „PResztizs” legyen, ugyanis szabványkirálylány sem lehetek már, hiszen az évekig gyakorolt Világbéke-kifejezést a Bensőbékére kell cserélnem.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a helyrajzi számok tömkelegére és az annak idején előnytelenül megválasztott utcanevek zömére mostantól szükség nincsen, birodalmam határai ugyanis jelentősen beszűkültek. Ennek következménye azonban sok fejtörést okoz nekem: a „fele királyság” kifejezést adekvát módon reinterpretálni eleddig nem sikerült. Nagyon nyomja tejfehér alabástromvállaimat a fele királyság mivoltának súlya.
A súlyról szólván... Noha nem illendő az ellenkező nemű szülővel ilyesmiről csevegni, Neked elmondom, Apámuram, hogy mikor az udvari hentes vegetáriánussá avanzsálásom okán mesterségéért könyörögve színem elé járult, könnyek között bizonygatta, hogy ő bizony szemének egyetlen villanásával grammra megállapítja bármiről, mennyit nyom, s én megengedém neki, hogy bemutassa tudományát, reám emelve keserves tekintetét azt rikkantotta: HETVEN KILÓ HARMINCKÉT DEKA! S e határozott és kérlelhetetlenül magas igazságtartalmú, ám nyelvtanilag hiányos mondat után, noha közérzetem nem volt épp rózsás, nem csapattam le a fejét neki rögvest, csak annyit szóltam: Maradhat. Örült amúgy.
Tanácsosaim szerint dicséretes, hogy mostantól a cumulatio benefitiorum úgyszólván legalizálva van. Szerintem is jó, mert így én vagyok a tanácsosaim. Is. Az udvari bolondod pozíciójára régóta fentem a fogam, ismersz, minden képesítéssel rendelkezem.
De a „fele királyság” felfedezése oly sürgető, határainak megrajzolását s feltérképezését úgy szomjazza lelkem, hogy azt neked szavakkal el nem mondhatom. Még nem is ismerem ezt a földet, de már művelném, szántanám, bevetném, szépíteném…
Áll itt az ablak alatt ugyanis egy legény. Egyik kezében döglött sárkány, a másikkal nagyon kapálózik. Szerintem integet.
Folytköv, Apa, majd írok Viberen.